Amikor Dekódia városai formálódni kezdtek volt egy hely a hegyek peremén, ahol a sziklák maguk is zárakat alkottak. Hatalmas kőtömbök álltak úgy egymásra, mintha valami láthatatlan kéz illesztette volna össze őket. Minden mozdulat, minden repedés egy rejteket, egy titkos átjárót rejtett. A legendák szerint ezek a kőzárak az Ősök ajándékai voltak, hogy az emberek megtanulják azt, hogy minden ami el van rejtve, egyúttal felfedezésre vár.

Itt, a természetes zárak földjén alapították meg a kovácsok és mechanikus mesterek városát, amelyet Zárthyrnak neveztek el. A név jelentése a régi nyelven: „A rejtett utak őrzője”.

Zárthyr lakóit már messziről fel lehetett ismerni. Ruháik tele voltak apró kulcsokkal, fogaskerekekkel, és öveiken mindig csörgött egy-egy titkos szerszám. Ők voltak a Zárkovácsok, akik nemcsak vasból, hanem szellemből is zárakat készítettek. Egyes lakatokba gondolatokat, másokba érzéseket zártak, így ha valaki nem volt méltó sosem tudta kinyitni őket.

Zárthyr másik híres közössége a Fogaskerék-mesterek Céhe volt, akik mozgó szerkezeteket építettek. Óratornyokat, titkos ajtókat, rejtett rekeszekkel ellátott ládákat. Egyetlen mozdulat, egy látszólag jelentéktelen kapcsoló és az egész szerkezet átalakult, új utakat tárva fel.

A városban még a piac is rejtvény volt. A standok között titkos járatok vezettek s csak az találta meg a legjobb árut, aki értett a minták felismeréséhez.

Zárthyr így vált a titkok fővárosává, ahol semmi sem az volt, aminek látszott és minden mögött újabb mechanizmus rejtőzött.

Dekódia városai mind-mind őriztek egy darabot az emberi szellemből. Titánia a mesék világát, Myntar a logika mélységeit, Pryvilla a kíváncsiságot – Zárthyr azonban a biztonság próbáját adta.

Ha valami fontos volt, Zárthyr zárta el. A város ajtói mögött pihentek Dekódia legféltettebb kincsei, a kristályok, tudáskönyvek és mágikus tárgyak. De nem csupán őriztek, Zárthyr tanított is. Minden zár egy kérdés volt, minden rekesz egy lecke, minden fogaskerék egy gondolat.

Ezért mondták:
„Aki kinyit egy zárat Zárthyrban, valójában önmagát nyitja meg.”

Amikor a gyors válaszok kora elérte Dekódiát, Zárthyr is hanyatlani kezdett. Az emberek többé nem keresték a titkokat. Már nem volt türelmük végigpróbálni a kombinációkat, nem figyeltek a rejtett kapcsolókra, nem értékelték a zárak mögötti utat.

A város szívében állt a Nagy Zártorony, amelynek minden szintjét bonyolult mechanikus rejtvények védték. Amikor az emberek többé nem próbálták kinyitni, a torony lassan elnémult. A fogaskerekek megálltak, a mágnesek elvesztették erejüket, a titkok ajtói örökre bezárultak.

Dekódia bölcsei döntöttek. Ha a titkok kulcsait elvetették, akkor el kell rejteni őket, hogy egyszer újra megtalálják. Így Zárthyr is dobozokba záratott. De ezek a dobozok mások voltak, mint a többieké.

1. A Fogaskerék-doboz – Több száz apró, egymásba kapcsolódó kerékből állt, amelyek csak akkor mozdultak meg, ha a megfelelő sorrendben forgatták őket.
2. A Mágneses Lakat – Egy titkos doboz, amelyben a rejtvény megoldása a láthatatlan vonzás és taszítás erején alapult.
3. A Kombinációs Rekesz – Egy láda, amelyben több ezer lehetséges számsor rejtőzött, de csak az nyílt, amelyhez az ember szíve és elméje is harmóniába került.

E három szent tárgyba zárták Zárthyr városának esszenciáját. Amikor a pecsétek lezárultak a város kövei egymásba záródtak, a titkos rekeszek láthatatlanná váltak és Zárthyr tornyai egyetlen doboz mélyén pihentek tovább.

Ma azt mondják a vándorok:
„Zárthyr nem veszett el – csak bezárta önmagát.”

Aki képes újra megforgatni a kerekeket, megérteni a mágnesek táncát és rálelni a helyes kombinációra az visszahozza a várost. Akkor ismét felzúgnak a fogaskerekek, a torony újra életre kel és a titkok őrzői visszatérnek.

Zárthyr így lett Dekódia örök próbája: a rejtett utak városa, amely mindig azt kérdezi az embertől – „Van-e benned türelem és kíváncsiság, hogy kinyisd a világot?”